3.fejezet

Ma is van egy fontos meccsünk majdnem úgy mint minden szombaton.Nagy nyomás nehezedik rám mivel én vagyok a csapat kapitánya. Elég nehéz összetartani egy olyan csapatot ami tele van 16-17 éves lányokkal akiket legkevésbé a sport érdekel pedig tudják magukról, hogy jól játszanak. Most mivel anyumék se dolgoznak az egész család ott lesz a meccsen.

-Anya elmegyek öltözni addig keressetek magatoknak helyet.-adtam ki az utasítást anyáéknak már a stadionban.

-Oké kicsim. Hangosan drukkolunk majd.-mosolygott anya kedvesen.

-Király.-mosolyogtam kicsit laposabban mint anya.

-Jól van lányok ez az utolsó előtti meccsünk most nagyon nyernünk kell.-kezdtem el a biztatást mikor betettem a lábam az öltözőbe.

-Okéé Sophi. Nem kell túl aggódni. Ezt otthon már anyuci is elmondta...

-Haha Heather. Bocs, hogy most nem vagyok vicces kedvemben.

-Igaza van Sophinak most össze kell szednünk magunkat.-állt mellém barátnőm.

-Köszi.-suttogtam neki.

-Nincs mit.-mosolygott rám.

Felvettük a zöld-fekete mezeket és ezután kimentünk a terembe melegíteni. A csapat akik ellen játszottunk már háromszor megvertek minket. A lányok most már kicsit komolyabbnak tűnnek de még így is szükségünk lesz szerencsére. Az edző elmondta a legfőbb dolgokat és ezután elkezdhettük a meccset. A második negyed vége után 3 kosárral vezettünk. Mikor elkezdtem keresni a szüleimet a lelátón megláttam egy nagyon gázos plakátot amivel az ellenfélnek drukkoltak. Figyeltem, hogy szórakozik vele valaki addig amíg észrevette, hogy épp szünet van. Ekkor végre letette a plakátot és pont rám nézett. A tegnapi randi partnerem volt az Luke. Azért azt nem hiszem, hogy egy ember ennyire peches lehet...Visszafordultam a lányok felé és hallgattam az edzőt. A harmadik negyedet csereként kezdtem el. Mikor hátra néztem Lukera legnagyobb meglepetésemre nem a meccset nézte....hanem engem.

-Nyugi,nyugi ne figyelj rá.-bíztattam magam.

-Mit nézel ??- kérdezte Jess.

-Öhm csak Lukeot.-válaszoltam lazán.

-Miii ?? 

-Ja te nem láttad ?? 

-Nem. Szólhattál volna.

-Miért ?? Nem fontos.

-Ahha azért nézed annyira ugye ?? 

-Mi ?? Dehogy. Na drukkoljunk a többieknek.

Ezzel legalább beérte Jessi. Még, hogy engem érdekeljen, hogy Luke itt van. 

Az utolsó negyedben játszottam és végül az én kosarammal nyertünk. Mindenki gratulált, de én még akkor is csak azon agyaltam, hogy vajon Luke mit keres itt. Otthon még végül megünnepeltük egy pizzával.

-Csajszi, eljössz holnap vásárolni ??-hívott fel Jessi este 10-kor.

-Persze.Vásárolni akarsz ?? 

-Aha, olyasmi.

-oksi akkor holnap tali.

Ezután a furi beszélgetés után (ami nem zavart, mert Jessivel minden beszélgetés ilyen) eltettem magam holnapra.

2. fejezet

Mivel most már egyedül voltam végre tanulhattam. Hurrá !! 

Másnap a suliban megírtam kettő dolgozatot. Szerintem jól sikerültek. Most legalább már készülhetek a nagyszerű randira. A randi előtt félórával eljött értem Jessi. Így már ketten gyalogoltunk a pláza felé.

-Nyugi, jó lesz.-próbált lelket önteni belém barátnőm.

-Igen. Biztosan.-erőltettem magamra egy csodás mosolyt.

Megérkeztünk. Már csak öt perc volt négy óráig így arra jutottunk, hogy rögtön megyünk a pizzázóhoz.

-Uhh. Ott van.-őrjöngött mellettem barátnőm és két fiú felé mutatott akik háttal ültek nekünk.

-Jujj de jó.-gondoltam magamban.

Lehet, hogy Jess kicsit hangos volt mert az egyik srác hátra is nézett. Megforgatta a szemét majd visszafordult barátjához. Ez a srác biztosan irtó kedves és aranyos.

-Sziasztok!!-köszönt nekik Jessi amikor odaértünk és már rögtön be is mutatott mindenkit egymásnak.
-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek téged is Sophia.-kezdte a jó pofizást Mike.
-Csak Sophi. És én is nagyon örülök.
-Szóval szerettek kosarazni lányok ??-kezdte el a beszélgetést Luke.
-Igen mind a ketten kicsi korunk óta kosarazunk.-válaszolt Jessi.
-Az jó.-mosolygott rám nem túl kedvesen Luke.
Van egy olyan érzésem, hogy nem bír túlságosan....De ki tudja ?? Lehet, hogy így fejezi ki a szeretetét.
-Már rendeltünk kaját, nem baj ??-kérdezte Mike.
-Dehogggy.-kacérkodott barátnőm.
Úristenem azt hiszem hosszú lesz ez a délután.
-Szóval Luke mesélj valamit magadról !!-fordultam most már randi partnerem felé.
-Öhm utálom a vakrandikat !!
-Az jó. Még valami ??
-Más érdekes dolog most nem jut az eszembe. Bocsii.
Anyám, hogy ez mekkora egy seggfej. Egyáltalán nincs kedvem itt ülni vele.
-Figyu Jessi nincs kedved kijönni egy pillanatra a mosdóba ??
-De. Megyek.(huhh megértette, hogy gáz van)
-Na, mi van már elfogyott a betéted vagy mihez kellek én is ??-kérdezte aranyosan barátnőm már a mosdóban.
-Jaaj nee most jutott csak eszembe, hogy már egy ideje szobatiszta vagyok.....Huupsz.
-Haha. Nem vagy vicces. Na mi van már ?? Mi olyan sürgős, hogy ki kellett rángatnod egy ilyen tökéletes pasi mellől ??
-Neked eddig minden pasi tökéletes volt. Amúgy meg a barátja kicsit sem az.
-Jól van. bocsi. Én arról nem tehetek, hogy Luke olyan amilyen.
-Tudom. De én most itt hagylak velük, mivel semmi kedvem nincs itt adni a jópofát.
-Ne már nem hagyhatsz itt !!
-Hé nehogy te legyél már megsértődve amikor te rángattál el erre a hülye randira !!-vágtam a fejéhez nem túl kedvesen.
-Oké. Tudom minden az én hibám, de ha te elmész akkor én is.Majd talizom máskor Mikekkal.
-Köszi.-ölelgettem meg miközben elindultunk ki, hogy elbúcsúzzunk a fiúktól.
-Bocsi srácok de most nekünk el kell mennünk mert Sophia húga beteg lett és így mindenképp haza kell mennie.-vázolta fel a hazugságot barátnőm.
-Huhh de szomorú...-mondta gúnyosan Luke.
Oké. Nem fogom felhúzni magam.
-Sziasztok. És bocsi.-erőltettem magamra még egy mosolyt.
-Puszi.-köszönt el Jessi is és meg se vártuk, hogy elköszönjenek a fiúk már indultunk is.
-Jó ennél borzasztóbb randim még nem volt...-kezdtem el megint panaszkodni Jessnek.
-Tudom, hogy neked nem jött be Luke de nekem szimpi volt Mike.
-Tudom. De még simán találkozhattok.
-Jaa, persze.
Végre itthon. Legalább péntek van és nem kell tanulnom. Mondjuk holnap meccsünk lesz szóval el kellene mennem még előtte futni.

                                                    1. fejezet

Azt hiszi az ember, hogy minden csak mosoly és vidámság. Hát ez nem így van. Ezt a saját bőrömön tapasztaltam. De nem ugrok előre ennyire a naplómban amire anyám erőszakolt rá...

A nevem Sophia Loren, elvileg egy színésznőről kaptam a nevem olyanról aki még a múlt században élt...Phoenixben élek (bár magyar vagyok !!) a húgommal és a szüleimmel. 16 éves vok, (bocsi a Facebook ártalmai) imádok kosarazni és énekelni. Legnagyobb vágyam, hogy találjak végre egy olyan srácot aki nem használ ki. Nem mondom nem vagyok csúnya és az eddigi barátaim is nagyon helyesek meg aranyosak voltak már amelyik, csak nem vagyok az a "rögtön odaadom magom" típus és én erre büszke vagyok. Nem úgy mint a barinőm. Ne értsen senki se félre de ő nem az a "azzal fekszem le csak akit szeretek" típus és hát elég vadóc...De legalább kiegészítjük egymást úgy ahogy. Huhh de jó lejárt a 10 perc !!

-Anya, most már befejezhetem ??-kiabáltam ki a szobámból. 

-Igen kicsim.

Végre mára is kész vagyok ezzel a hülyeséggel. Úgy őszintén nem értem hogy miért segítene az rajtam hogy egy könyvbe leírom azt hogy éppen mi történik velem?!

-Sophiiii !!-ugrált felém a húgom mikor leértem a nappaliba. 

-Igen pöttöm ?? 

-Gyere velem játszani !!-könyörgött nagyon aranyosan.

-Bocsi húgi de most nem érek rá még tanulnom kell. Már csak egy hónap van a suliból.

-Jól van. Akkor majd egyedül játszom.-válaszolt miközben felhúzta az orrát és szomorúan felsétált az emeletre.

Az évvégim elvileg nem lesz olyan rossz de azért most még bele kell húznom a tanulásba. Nem úgy mint barátnőm Jessica aki épp most viharzott be a házunkba.

-Szia Jessica.-köszöntette anyukám.

-Szia Jessi.-köszöntem neki én is.

-Jó napot! 

-Szia csajszi.-köszönt barátnőm úgy mint ahogy mindig szokott.

-Figyelj anyu most felmegyünk kicsit a szobámba de utána ígérem majd tanulok.-mosolyogtam rá olyan nagyon aranyosan.

-Nekem mindegy.-adta be a derekát a világ legjobb anyucija.

-Jujj csajszi megismerkedtem tegnap a plázában egy nagyon aranyos sráccal.-kezdte el a mai hosszú történetet Jessi már fönt a szobám ajtajában.

-Ez szuper.-válaszoltam nem túl lelkesen.

-Héé ez csúnya volt ! Van ám neki haverja is.-mosolygott rám huncutul Jess.

-Figyelj aranyos vagy hogy rám is gondolsz de nem akarok még újabb pasit tudod a Jackes ügy miatt.

Hát igen Jack. Ő volt az előző barátom másfél évig jártunk. És mivel tavaly volt végzős már nem a mi sulinkba jár hálaistennek. Mivel ő úgy akarta megünnepelni hogy elmegy és egy darabig nem lát, hogy az évvégi bál előtt leakart fektetni. Ez érthető is ha már másfél éve együtt vagy valakivel de erre még nem voltam kész. És mivel nemet mondtam neki mérges lett és mikor beállítottunk együtt a bálra lelökte az énekest a színpadról és elordította magát hogy "A nyomorult barátnőm még arra se képes hogy életében először alám feküdjön be másfél év után szóval bocsi Sophi de kidoblak."És hát mindenki értheti ezután hogy miért vagyok kiakadva az összes pasira.

-Szerintem túl kellene lépned már Jacken.

-Bocsi "csajszi" de még nem állok készen rá.-főleg azért mert miatta a fél suli rajtam röhög.

-Egy, borzasztó rosszul utánzol. Kettő, el kell jönnöd velem így beszéltem meg Mikekal.

-Miii ?? Te megbeszéltél egy dupla randit úgy hogy előbb nem kérdeztél meg engem is ??-kaptam fel a vizet egy pillanat alatt.

-Naa bocsi. Nyugodj meg. Elvileg Mike barátja Luke nagyon helyes és aranyos. Biztos nem olyan mint Jack.

-Tudod most nagyon kinyírnálak.

-Tudom. És köszönöm.-borult a nyakamba mivel beadtam a derekam.

Úgy gondoltam egy próbát megér és Jessica is ezzel biztatott. Mielőtt elment még megosztotta velem hogy a plázában lesz a randi pizzázni fogunk.Hát legalább lesz valami jó is.

Sziasztok kedves olvasok !! Ez az én első blogocskám és nagyon boldog vagyok emiatt :) Szóval olvassátok és ne sajnáljátok a kommenteket :)