1. fejezet

Azt hiszi az ember, hogy minden csak mosoly és vidámság. Hát ez nem így van. Ezt a saját bőrömön tapasztaltam. De nem ugrok előre ennyire a naplómban amire anyám erőszakolt rá...

A nevem Sophia Loren, elvileg egy színésznőről kaptam a nevem olyanról aki még a múlt században élt...Phoenixben élek (bár magyar vagyok !!) a húgommal és a szüleimmel. 16 éves vok, (bocsi a Facebook ártalmai) imádok kosarazni és énekelni. Legnagyobb vágyam, hogy találjak végre egy olyan srácot aki nem használ ki. Nem mondom nem vagyok csúnya és az eddigi barátaim is nagyon helyesek meg aranyosak voltak már amelyik, csak nem vagyok az a "rögtön odaadom magom" típus és én erre büszke vagyok. Nem úgy mint a barinőm. Ne értsen senki se félre de ő nem az a "azzal fekszem le csak akit szeretek" típus és hát elég vadóc...De legalább kiegészítjük egymást úgy ahogy. Huhh de jó lejárt a 10 perc !!

-Anya, most már befejezhetem ??-kiabáltam ki a szobámból. 

-Igen kicsim.

Végre mára is kész vagyok ezzel a hülyeséggel. Úgy őszintén nem értem hogy miért segítene az rajtam hogy egy könyvbe leírom azt hogy éppen mi történik velem?!

-Sophiiii !!-ugrált felém a húgom mikor leértem a nappaliba. 

-Igen pöttöm ?? 

-Gyere velem játszani !!-könyörgött nagyon aranyosan.

-Bocsi húgi de most nem érek rá még tanulnom kell. Már csak egy hónap van a suliból.

-Jól van. Akkor majd egyedül játszom.-válaszolt miközben felhúzta az orrát és szomorúan felsétált az emeletre.

Az évvégim elvileg nem lesz olyan rossz de azért most még bele kell húznom a tanulásba. Nem úgy mint barátnőm Jessica aki épp most viharzott be a házunkba.

-Szia Jessica.-köszöntette anyukám.

-Szia Jessi.-köszöntem neki én is.

-Jó napot! 

-Szia csajszi.-köszönt barátnőm úgy mint ahogy mindig szokott.

-Figyelj anyu most felmegyünk kicsit a szobámba de utána ígérem majd tanulok.-mosolyogtam rá olyan nagyon aranyosan.

-Nekem mindegy.-adta be a derekát a világ legjobb anyucija.

-Jujj csajszi megismerkedtem tegnap a plázában egy nagyon aranyos sráccal.-kezdte el a mai hosszú történetet Jessi már fönt a szobám ajtajában.

-Ez szuper.-válaszoltam nem túl lelkesen.

-Héé ez csúnya volt ! Van ám neki haverja is.-mosolygott rám huncutul Jess.

-Figyelj aranyos vagy hogy rám is gondolsz de nem akarok még újabb pasit tudod a Jackes ügy miatt.

Hát igen Jack. Ő volt az előző barátom másfél évig jártunk. És mivel tavaly volt végzős már nem a mi sulinkba jár hálaistennek. Mivel ő úgy akarta megünnepelni hogy elmegy és egy darabig nem lát, hogy az évvégi bál előtt leakart fektetni. Ez érthető is ha már másfél éve együtt vagy valakivel de erre még nem voltam kész. És mivel nemet mondtam neki mérges lett és mikor beállítottunk együtt a bálra lelökte az énekest a színpadról és elordította magát hogy "A nyomorult barátnőm még arra se képes hogy életében először alám feküdjön be másfél év után szóval bocsi Sophi de kidoblak."És hát mindenki értheti ezután hogy miért vagyok kiakadva az összes pasira.

-Szerintem túl kellene lépned már Jacken.

-Bocsi "csajszi" de még nem állok készen rá.-főleg azért mert miatta a fél suli rajtam röhög.

-Egy, borzasztó rosszul utánzol. Kettő, el kell jönnöd velem így beszéltem meg Mikekal.

-Miii ?? Te megbeszéltél egy dupla randit úgy hogy előbb nem kérdeztél meg engem is ??-kaptam fel a vizet egy pillanat alatt.

-Naa bocsi. Nyugodj meg. Elvileg Mike barátja Luke nagyon helyes és aranyos. Biztos nem olyan mint Jack.

-Tudod most nagyon kinyírnálak.

-Tudom. És köszönöm.-borult a nyakamba mivel beadtam a derekam.

Úgy gondoltam egy próbát megér és Jessica is ezzel biztatott. Mielőtt elment még megosztotta velem hogy a plázában lesz a randi pizzázni fogunk.Hát legalább lesz valami jó is.