3.fejezet

Ma is van egy fontos meccsünk majdnem úgy mint minden szombaton.Nagy nyomás nehezedik rám mivel én vagyok a csapat kapitánya. Elég nehéz összetartani egy olyan csapatot ami tele van 16-17 éves lányokkal akiket legkevésbé a sport érdekel pedig tudják magukról, hogy jól játszanak. Most mivel anyumék se dolgoznak az egész család ott lesz a meccsen.

-Anya elmegyek öltözni addig keressetek magatoknak helyet.-adtam ki az utasítást anyáéknak már a stadionban.

-Oké kicsim. Hangosan drukkolunk majd.-mosolygott anya kedvesen.

-Király.-mosolyogtam kicsit laposabban mint anya.

-Jól van lányok ez az utolsó előtti meccsünk most nagyon nyernünk kell.-kezdtem el a biztatást mikor betettem a lábam az öltözőbe.

-Okéé Sophi. Nem kell túl aggódni. Ezt otthon már anyuci is elmondta...

-Haha Heather. Bocs, hogy most nem vagyok vicces kedvemben.

-Igaza van Sophinak most össze kell szednünk magunkat.-állt mellém barátnőm.

-Köszi.-suttogtam neki.

-Nincs mit.-mosolygott rám.

Felvettük a zöld-fekete mezeket és ezután kimentünk a terembe melegíteni. A csapat akik ellen játszottunk már háromszor megvertek minket. A lányok most már kicsit komolyabbnak tűnnek de még így is szükségünk lesz szerencsére. Az edző elmondta a legfőbb dolgokat és ezután elkezdhettük a meccset. A második negyed vége után 3 kosárral vezettünk. Mikor elkezdtem keresni a szüleimet a lelátón megláttam egy nagyon gázos plakátot amivel az ellenfélnek drukkoltak. Figyeltem, hogy szórakozik vele valaki addig amíg észrevette, hogy épp szünet van. Ekkor végre letette a plakátot és pont rám nézett. A tegnapi randi partnerem volt az Luke. Azért azt nem hiszem, hogy egy ember ennyire peches lehet...Visszafordultam a lányok felé és hallgattam az edzőt. A harmadik negyedet csereként kezdtem el. Mikor hátra néztem Lukera legnagyobb meglepetésemre nem a meccset nézte....hanem engem.

-Nyugi,nyugi ne figyelj rá.-bíztattam magam.

-Mit nézel ??- kérdezte Jess.

-Öhm csak Lukeot.-válaszoltam lazán.

-Miii ?? 

-Ja te nem láttad ?? 

-Nem. Szólhattál volna.

-Miért ?? Nem fontos.

-Ahha azért nézed annyira ugye ?? 

-Mi ?? Dehogy. Na drukkoljunk a többieknek.

Ezzel legalább beérte Jessi. Még, hogy engem érdekeljen, hogy Luke itt van. 

Az utolsó negyedben játszottam és végül az én kosarammal nyertünk. Mindenki gratulált, de én még akkor is csak azon agyaltam, hogy vajon Luke mit keres itt. Otthon még végül megünnepeltük egy pizzával.

-Csajszi, eljössz holnap vásárolni ??-hívott fel Jessi este 10-kor.

-Persze.Vásárolni akarsz ?? 

-Aha, olyasmi.

-oksi akkor holnap tali.

Ezután a furi beszélgetés után (ami nem zavart, mert Jessivel minden beszélgetés ilyen) eltettem magam holnapra.